logotype
2020 -August -14 - 04:42

Babarczi Szilveszter

2. hegedű

Zenekari oldalaink webmestere, 2013. április 6-tól egyesületünk pénztárosa, 2019. június 18-tól elnöke.

A zenekar munkájában a kezdetektől részt veszek. Kezdetben a 3. hegedűben, majd 2008-tól Baky Laci barátom mellett "erősítem" a 2. hegedű szólamot. Mindketten - talán túlzások nélkül mondható - kedvenc tanítványai voltunk Lakó Sanyi bácsinak.

Évtizedek óta játszunk egy zenekarban, egy szólamban Lacival, így egymás legapróbb rezdüléseiből is értjük egymást, igazodunk tempóban, dinamikában egymáshoz.

Lakó Sanyi bácsi nagy bánatára - és ma már az enyémre is - nem a zenei pályát választottam hivatásul, bár az alap- és középfokú hangszeres tanulmányaimat kitűnő eredménnyel végeztem az Állami Zeneiskolában, ahol az iskola növendékzenekarának koncertmestere is voltam.
Akkoriban a gépészmérnöki pálya közelebb állt a szívemhez. A GAMF-on szereztem 1982-ben diplomát. A GAMF kamarazenekarába már a kezdetektől hívott Sanyi bácsi. Örömmel vettem részt a 2. hegedű szólamvezetői pultján az együttes munkájában, ahol együtt játszhattam a jelenlegi zenésztársaim többségével: Lacival, Janival, Bettyvel, Zsuzsával, Fruzsival, Mártival, Dórival és Ildivel.

A GAMF-on tanszéki üzemmérnökként, majd éveken át tervezőként  dolgoztam több vállalatnál. A rendszerváltozásnak csúfolt politikai jelenséget követően vállalkozóként megtapasztalhattam a sikerek minden csúcsát és egyben minden gyalázatát is. Közel másfél évtizeden át a vállalkozás és a család időbeosztása között egyensúlyozva a hangszeres játék a háttérbe szorult és most, 2005 óta pótolom az elvesztegetett éveket.

Lacival ketten vagyunk a zenekar műszaki "mindenesei". Hangmérnök, vágó, rendező, felvételvezető, web-szerkesztő, kelléktáros, hordár, elektroműszerész és buszsofőr is voltam már. Olykor mókamester, reggeli zenés ébresztő.

Végül egy régi történet arról, hogyan lettem én annó a Zeneiskola zenekarának koncertmestere. Hangszeres tudásban gyorsan fejlődtem, így hamar bekerültem az első hegedű-szólamba. De mivel igen eleven - mondhatnám rossz - gyerek voltam, a próbákon mindig valami viccelődéssel, olykor az előttem ülő lányokon élcelődve keltettem oly' derültséget, aminek következtében rám több figyelem jutott, mint Sanyi bácsira. Így aztán - hogy ne piszkáljam az előttem ülőket, és jobban "kéznél" legyek - Sanyi bácsi oda ültetett maga elé az első pultra. Bár végtelen nagy türelméről ismertük mindannyian, az én fejemen mégis két karmesteri pálca tört el, míg megtanultam a próbák rendjét. Persze azóta sem állhatom meg, hogy olykor egy-egy beszólással ne fakasszak derültséget a próbákon, de ezt ma már nem gyakorlom olyan folyamatosan, mint annó koncertmester koromban. (És azóta a karmesteri pálcák is nyugdíjba mentek.) 

Share
2020  Lakó Sándor Kamarazenekar  globbersthemes joomla templates