logotype
2020 -May -28 - 09:47

Antonio Vivaldi: Concerto alla rustica RV151

Vivaldi édesapja (Giovanni Battista Vivaldi, (1655–1736) tíz éves korában került át Bresciából Velencébe, ahol mint borbély, illetve hegedűművész működött. Camilla Calicchióval kötött 1676-os házasságának gyümölcse kilenc gyermek, akik közül Antonio született legkorábban, egyes feltételezések szerint egy földrengés közben. 1685-től Giovanni Battista (Giambattista) Vivaldi a velencei Szent Márk bazilika hegedűse lett; zenészként jó hírnévnek örvendett, és a Cecilita-rend (?) tagjaként széles kapcsolatokkal rendelkezett a velencei zenei életben; egyszer egy korabeli „idegenvezető” mint hegedűvirtuózt említette. Antonio már fiatalon is igen tehetségesnek mutatkozott a hegedülés terén, és hamarosan apját helyettesítette a zenekarban. Zeneelmélet-órákat valószínűleg Giovanni Legrenzitől vett, aki azonban 1690-ben meghalt; Vivaldi ekkor még csak 12 éves volt, ami ezt a feltevést elég valószínűtlenné teszi.

1700-ban diakónussá, 1703-ban pedig pappá szentelték. Egyéves szolgálat után valószínűleg a hajszíne miatt Il Prete Rosso-nak (vörös papnak) nevezték el. 1704-től egészségügyi okokra (valószínűleg asztmára) hivatkozva nem mutatott be többé misét, bár papi jogaival továbbra is élt. Ezután hegedűtanár lett az Ospedale della Pieta velencei leányárvaházban.

Egy ideig Fülöp herceg, lombardiai helytartó udvari karmestereként szolgált Mantovában. 1714-től Velencében működött, mint a Szent Márk kápolna szólóhegedűse és az Ospedale della Pieta vezető karmestere. Kortársai főleg mint operaszerzőt ismerték. 1739-ig 38 operáját adták elő olasz színpadokon. Összesen 40 operaművet írt.

Kezében nyerte el végső formáját a hegedűverseny és alakult ki a programkoncert műfaja. A versenymű forma végleges kialakítása is az ő nevéhez fűződik, meghatározta a tételek számát és jellegét (gyors–lassú–gyors).

1740-ben, a szakirodalom szerint nem tisztázott okokból – talán népszerűsége gyors hanyatlása miatt – elhagyta Velencét és Bécsben telepedett le. Valószínűleg abban reménykedett, hogy a császár majd munkát kínál neki az udvarnál. VI. Károly 1728-ban találkozott már Vivaldival, és nagyon szerette a muzsikáját. Ekkor a birodalom lovagjává ütötte a zeneszerzőt, és megajándékozta egy aranylánccal is. 1740 októberében azonban Károly váratlanul belehalt egy gombamérgezésbe. Vele haltak Vivaldi udvari zenészi álmai is. Vivaldi helyzetében jelentős hanyatlás állt be azóta, hogy zenéje Velence dicsőségének számított. Ekkorra már csak egy elfeledett zeneszerző volt egy idegen városban, pénz nélkül. Nagyon sokáig senki nem tudta, hogy mikor, hol vagy miben halt meg. 1938-ban azonban napvilágra került egy bécsi elhalálozási nyilvántartás, amelyből kiderült, hogy Vivaldi „belső gyulladásba" halt bele, és 1741. július 28-án temették el. Koldusszegényen halt meg. Jeltelen sírja fölött ma Bécs egyik forgalmas útja halad át. Hosszabb időre elfelejtették, műveit nem játszották. Aztán 1926-ban figyelemre méltó felfedezés történt. Több kötetnyi olyan Vivaldi-zeneművet találtak egy olaszországi kolostorban Torinóban, amelyek korábban egy régi patríciuscsalád rég elveszett könyvtárába tartoztak. 1930-ra a könyvtár többi darabjára is rábukkantak. A fölfedezett zeneanyag a ma ismert műveinek közel háromnegyedét tartalmazza, részben egyházzenei darabokat. Vivaldi híre újra a régi lett. Az első Vivaldi-fesztivált 1939-ben rendezték. 1950-ben megjelent lemezen A négy évszak is. Ezt azóta több mint 150 más kiadás követte. Vivaldit ma a barokk korszak nagy zeneszerzői között tartjuk számon.

A Concerto "alla rustica" témáját a korabeli itáliai vásári népzenészek által játszott dallamokból merítette. Hallgassa meg ezt a művet zenekarunk előadásában:

A felvétel a kecskeméti Református Újkollégium dísztermében 2013. május 30-án tartott Vivaldi estünkön készült.

Az életrajzi ismertető forrása:
http://www.banchieri.hu/Soma/Barokk/letrajz.htm#Antonio_Lucio_Vivaldi__

Share
2020  Lakó Sándor Kamarazenekar  globbersthemes joomla templates