Johann Sebastian Bach (Eisenach, 1685. március 21. – Lipcse, 1750. július 28.) barokk zeneszerző, orgonista, hegedűművész, a zenetörténet egyik legnagyobb egyénisége, a protestáns egyházi zene kiemelkedő képviselője.
Az alig 9 éves Bach édesanyja halálát követően egy éven belül apját is elveszítette. A kor szokása szerint az árvaságra jutott gyermekeket idősebb testvéreik vették magukhoz. Bach így került Johann Christoph nevű bátyja szárnyai alá, aki akkoriban már orgonistaként szolgált Ohrdrufban.
Tanulmányait Ohrdrufban, majd Lüneburgban folytatta, ahol szerény jövedelméből már saját magát eltartva megvetette páratlan zeneirodalmi tájékozottságának alapjait.
Bach, még Lüneburgban, 1702 nyarán elhatározta, hogy szülőföldjén, Türingiában orgonista-állást keres. 1702 júniusában meghalt a szászországi mühlhauseni Jakobikirche orgonistája és Bach is pályázott a megüresedett állásra. Sikerült próbajátéka, de végül nem kapta meg az állást.
Ugyancsak 1702 folyamán rokanaitól hírt kapott arról, hogy szülőföldje egyik városában, Arnstadtban, hatalmas új orgona építésébe fogtak bele. A hangszer építésére J. F. Wender, jónevű mühlhauseni orgonaépítő kapott megbízást 1701-ben, de mivel nem sikerült időre elkészülnie a hangszerrel, Bachnak is átmenetileg (1703 április-július) más állást kellett keresnie. Ilyen átmeneti állás kínálkozott most a weimari nagyherceg öccsének zenekarában, ahol Bach (legkésőbb 1703 áprilisában) Hofmusikus címmel udvari hegedűs lett.
Bach mellett az együttesnek tagja volt még a kalandos életű Johann Paul Westhoff, egy Gusztáv Adolf svéd király seregében szolgált svéd tiszt muzsikus-fia, aki ifjúkorában mint hegedűs, végigutazta Itáliát, Franciaországot, Angliát és Németalföldet. Westhoff néhány esztendeje, 1698 óta kamarai titkár és hegedűművész volt Weimarban. Mint komponista arról volt nevezetes, hogy a polifón hegedűjáték és a hegedű-szólószonáta irodalmának művelője és ezen a téren Bach későbbi híres hegedűszonátáinak közvetlen mintaképe lett.
A nagyherceg zenekarában nem csak német, hanem olasz kamarazenei műveket is bemutattak. Bachnak alighanem itt volt először alkalma az olasz concerto-irodalom egykorú nagymestereit (Arcangelo Corelli, Antonio Vivaldi műveit) megismerni.
1703. március 17-én került kapcsolatba egy orgonavizsgálat kapcsán az arnstadti polgármesterrel, aki az év augusztusában átcsábította Arnstadtba, és kinevezte orgonistának. 1703. augusztus 9-én tartották a próbameghallgatást az arnstadti Újtemplomban. Fel is vették, fizetése 50 gulden volt, ezenkívül 30 guldennyi élelmiszert (például bort vagy búzát) kapott. Ezért neki csak orgonálnia kellett, a figurális zenével nem kellett törődnie. Idejének nagy részét a líceum kórusának igazgatása töltötte ki – sok esetben a tanítványok idősebbek voltak, mint a mester. A tanítás nem volt zökkenőmentes. Egy alkalommal Bach összetűzésbe került egy Geyersbach nevű fagottossal, aki bottal megverte, mert zöldfülű fagottosnak nevezte őt (talán ez az oka, hogy Bach – kortársaival, például Vivaldival ellentétben – egy fagottversenyt sem írt).
Bach arnstadti évei alatt mutatkoztak meg zeneszerzői tevékenységének első híres alkotásai, ebben az időben vált érett mesterré, művésszé. Bachnak minden oka megvolt arra, hogy a városban magát jól érezze és kedvére muzsikálhasson. A szolgálati szerződésben kikötött templomi munka hetenként mindössze háromszor vette igénybe idejét egy-kétórai orgonajátékra, úgyhogy bőségesen maradt ideje zenét komponálni. Ebben az időben írta két érdekes csembalóművét, az egyiket bátyjának Johann Jakobnak ajánlotta amikor az XII. Károly svéd király gárdájába szerződött oboistának. Ez a mű Johann Kuhnau lipcsei kántor 1700-ban megjelent bibliai szonátáinak mintájára bájosan naiv programzenei részletekkel festi le a búcsúzás lefolyását és fájdalmát. A másik híres műve a Capriccio a legidősebb bátyja (az ohrdrufi Johann Cristoph Bach) tiszteletére íródott, akinek házában gyermekéveit töltötte. Bizonyos, hogy Bach Arnstadtban új orgonáján lázas buzgalommal gyakorolta magát a pedál-játékban s ezekben az alkalmi darabokban családjának is meg akarta mutatni újonnan szerzett virtuóz ügyességét.
Bach e korszakának művei csak töredékben ismertek. Az első fennmaradt nagyszabású műve a Denn du wirst meine Seele nicht in der Hölle lassen (Mert lelkemet nem fogod a kárhozatban hagyni) című kantáta. Ezt a művet mindvégig nagyra becsülte, majd harminc év múlva átdolgozta.
Az Ím jászlad mellett... c. művét zenekarunk a 2014 évi adventi időszakban tűzte először műsorára.
Szeretne többet tudni a zeneszerző életéről, munkásságáról? Ide kattintva tallózhatja fel repertoárunkat!