Farkas Ferenc (Nagykanizsa, 1905. december 15. – Budapest, 2000. október 10.) kétszeres Kossuth-díjas, Liszt Ferenc-díjas és Erkel Ferenc-díjas magyar zeneszerző, A Magyar Köztársaság Érdemes Művésze és Kiváló Művésze.
Zenei tanulmányait 1922–27 között a Nemzeti Zenedében, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Weiner Leónál, illetve Siklós Albertnél és Fejér Ferencnél. 1929–31 között a római Santa Cecilia Akadémián Ottorino Respighitől tanulhatott ösztöndíjasként. Hosszabb időt töltött külföldi színházaknál, például Párizsban. Később Bécsben és Koppenhágában is, ahol filmzenéket komponált Fejős Pál filmjeihez. 1927–29 között a Városi Színház (mai nevén Erkel Színház) korrepetítora és karmestere volt. Külföldről hazaérkezve 1935-41-ig a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskolában tanított. Ezt követően 1943-ig a kolozsvári Állami Zenekonzervatórium zeneszerzéstanára, majd igazgatója is volt, közben a Kolozsvári Nemzeti Színháznál a karigazgatói feladatokat is ellátta. 1945-46-ban a budapesti Operaház karigazgató-helyetteseként dolgozott, majd az általa alapított székesfehérvári zeneiskola igazgatója lett.
1949-től 1975-ig a Zeneakadémia zeneszerzés tanszakának vezetőjeként és tanáraként a ma ismert magyar zeneszerzők többségét tanította, mint például Ligeti Györgyöt, Kurtág Györgyöt, Vass Lajost, Kocsár Miklóst, Durkó Zsoltot, Bozay Attilát, Szokolay Sándort, Petrovics Emilt, Vujicsics Tihamért, Jeney Zoltánt, Vidovszky Lászlót.
A "Partita all' ungaresca" hat XVI. századi modális dallam összetétele.
Az első tétel a Pominóczky Fülöp által 1520-ban lejegyzett "Bátya, bátya, melly az út..." két ütemét egészíti ki négyre és erre építi változatait a kor "Basse danse" -ainak módján.
A második Bakfark Bálint "Non dite mai" c. darabjának letéte.
A harmadik tétel két darabot állít egymás mellé, azok "double" -jaival, variációival. Az első Chilesotti közléséből való, a második Phalesius 1571-ből datált gyűjteményéből. Ennek középrészében Nörmiger (1598) változatának két üteme is megjelenik.
A negyedik tétel rondót kerekít Tinódi "A sokféle részögösről" szóló "saltarello" dallama köré. Az első epizód Heckel Lautenbuchja (1562) "Ein ungarischer Tantz" c. dallamának, a második az előbbi tételben szereplő Phalesius-féle dallamnak "ugrós" ("proportio") változata.
Az Intermezzo a Hofgreff-énekeskönyv (1546) "Eleázár és Antiochus históriájának" az élő népi változattal egybevetett, kissé módosított letéte.
A hajdútánc a negyedik tételhez hasonlóan ugyancsak rondó. Témája 1592-ből való (Dresdner Zithertabulatur, Heyduckentanz), itt módosított alakban. Ugyanez a dallam Nörmigernél is megtalálható (1598), ebből a gyűjteményből való az "Ungarischer Aufzug" c. első epizód, melynek utolsó, eredetileg három üteme néggyé egészül ki; a második epizód "Báthory tánca" (Jakobides tabulaturás kézirata) egy nyílvánvalóan hibás leírás módosításával a valószínű eredetit rekonstruálja.
Tekintse meg a 6. tételt (hajdútánc) kamarazenekarunk előadásában:
A felvétel a Petersbergi (Németország) koncertünkön a Rabanus Maurus Templomban készült 2012. október 31-én.