Henry Purcell (London, 1659. szeptember 10. – London, 1695. november 21.) , az angolok egyik leghíresebb barokk zeneszerzője. Purcell az olasz és francia stilisztikai elemeknek a szigetországi zenei hagyományba való beolvasztásával teremtette meg jellegzetesen angol hangzású barokk zenéjét.
A Chapel Royal gyermekkórusának a tagja volt J. Blow, Humfrey és Henry Cooke irányítása alatt. Mutálása után, 14 éves korától királyi hangszerkészítőként és -javítóként működik, majd 1677-ben elnyeri a „királyi hegedűsök házi zeneszerzője” posztot.
1679-ben a Westminster-apátság orgonistája lesz, ekkor írja fantáziáinak és In nomine-inek nagy részét.
1689-ben volt a Dido és Aeneas bemutatója, amelyet aztán további 38 drámai zenemű követett. Ezek közt William Shakespeare, illetve John Dryden szövegeire készített művek is találhatók.
A Purcell fő művei közé sorolt alkotásokat készített 1694-ben a római Szent Cecília templom részére, a Szent Cecíliai ünnepségekre:
- Te Deum (ez az első angol nyelvű kórusműként készített Te Deum)
- Jubilate.
Purcell, ezen alkotásainak születését csak rövid ideig élte túl. Még komponált egy ünnepi misét II. Mária angol királynő halálára (1694), amelyet később Wendy Carlos hangszerelt át a Stanley Kubrick által rendezett Mechanikus Narancs című film zenei betétjeként.
Később lemondott a Westminster-beli orgonista állásáról.
Purcell sikereinek csúcsán, a harmincas éveinek közepén, 1695-ben hunyt el. A Westminster székesegyházban az orgona közelében helyezték örök nyugalomra. Síremlékén a következő felirat olvasható: "Here lyes Henry Purcell Esq., who left this life and is gone to that blessed place where only his harmony can be exceeded."
Purcell 6. Dícsérő énekét kamarazenekarunk először a 2014. évi adventi műsorában tűzte repertoárra.