Heinrich Schütz (Köstritz, 1585. október 8. – Drezda, 1672. november 6.) az egyik legjelentősebb 17. századi német barokk zeneszerző.
1585-ben Köstritzben született patrícius családban. Születési dátuma talán 1585, de csak a keresztelőről van dátum. Nagybátyja a császár titkára volt. Halála után a Schütz család Weissenfelsbe költözött. A kasseli őrgróf magához vette az udvarba fiúénekesnek Schützöt. A marburgi egyetemen jogi tanulmányokba kezdett, majd a kasseli őrgróf ösztöndíjából Velencébe utazott zeneszerzést tanulni 1609-ben. Velencében a zenei élet vezető egyénisége akkoriban Giovanni Gabrieli volt. Schütz is az ő tanítványa lett.
Huszonnyolc éves korában tért vissza Weissenfelsbe, ahol házitanítói állást vállalt. Egyetemi tanulmányit Lipcsében folyatta, ezután Kasselben az udvar másodorgonistája lett. 1613-ban a kasseli őrgróf magával vitte egy ünnepségre Drezdába, ahol Schütz szereplésével elnyerte II. János György választófejedelem tetszését, aki állást ajánlott neki. Ezt követően halálig a fejedelem alkalmazásában állt.
Schütz megújította Drezda zenei életét. 1619-ben megházasodott. Házasságával megteremtette az anyagi biztonságát. 1627-ben került bemutatásra Dafne című operája, amely az első német nyelvű opera volt, de sajnos nem maradt fenn: zenei anyaga egy tűzvészben elpusztult.
1628-ban ismét Velencébe utazott. A velencei zenei élet új vezetője akkoriban már Claudio Monteverdi volt. Megszűnt az egyházzene egyeduralma, a színpadi zene vette át a vezető szerepet. Bár Monteverdi az opera első nagy mestere volt, Schützöt elsősorban egyházzenei művei érdekelték. Schütz ekkor komponálta a Symphoniae Sacre első két kötetét. A lagúnák városát 1629-ben hagyta el.
Szászországban a harmincéves háború nagy pusztításokat vitt végbe az 1630-as években. Schütz egymás után veszítette el rokonait és barátait. A drezdai capella sorsa is rosszra fordult. A fizetések elmaradoztak, a zenészek és az énekesek közül sokan tovább álltak. 1633-ban Schütz szabadságot kért és a dán király udvarába utazott. Itt ekkoriban jelentős zenei élet folyt, John Dowland mellett dolgozhatott. Fontos ünnepségekre komponált, mint például a dán király Christian esküvőjére. 1635-ben tért vissza Drezdába, de 1637-ben ismét szabadságot kért a háborús viszonyok miatt, és visszautazott Dániába.
Hatvanadik életévét betöltve Schütz vágyott a nyugdíjazására, de kérvényeit sorra elutasították. Az állandó társadalmi intrikák, szakmai harcok, valamint az olasz és francia kultúra túlburjánzása nagyon elkedvetlenítette az idős mestert. Élete végéig harcolt a német zene háttérbeszorulása ellen.
Közben lezárult a nagy háború és a drezdai viszonyok is javultak. 1650-ben újra nagyszabású opera-balett előadásra került sor a szász udvarban, és a capella is ismét kiegészült zenészekkel. 1655-ben meghalt a választófejedelem és az új fejedelem végre engedélyezi Schütz visszavonulását. A mester nagy erőkkel komponált tovább, 1664-ben megírta a Karácsonyi oratóriumot, 1671-ben a Német Magnificatot.
Utolsó éveiben szétosztotta vagyonát rokonai között, kéziratait a drezdai capellára hagyta. Testi bántalmak gyötörték, hallása is megromlott. 1672. november 6-án hunyt el Drezdában.
Zenekarunk Schütz 17. Imáját először a 2014-es év adventi időszakában tűzte műsorára.